Egyre több ember panaszkodik szédülésre, s közülük minden tizedik a háziorvosát is felkeresi időnként fellépő panaszaival. Hogyan állíthatjuk le a fejünkben kerengő körhintát?
Néha még örömet is okoz, ha kicsit provokálhatjuk egyensúlyérzetünket: nemhiába szállnak olyan sokan ringlispílre vagy hullámvasútra – a könnyed támolygás akár élvezetes is lehet. Ha azonban a mindennapjainkban felállásokkor, de akár ülés közben fordul velünk egyet a világ, az már nem olyan izgalmas, sőt sokunk számára nem kis ijedelmet okoz.
A szédülés mint tünet
Ha a szédülési hullám akár csak néhány másodpercig is tart, bizony elég nyugtalanító jelenség, hiszen egyensúlyérzetünk egyik legfontosabb érzékünkhöz, hallásunkhoz tartozik: gondoskodik arról, hogy orientálódni tudjunk a térben.
A legtöbb szédülési fajtán szerencsére lehet segíteni, miután az orvos megállapítja a tünet pontos okát, hiszen a szédülés nem önálló betegség, sokkal inkább egy lehetséges betegség, zavar szimptómája. A különböző jellegű betegségek különböző típusú szédülést váltanak ki.
Nagyon gyakori a forgószédülés: akik ebben a típusú szédülésben szenvednek, úgy érzik, hogy forog körülöttük a világ, vagy maguk forognak úgy, mintha a körhintán ülnének. Ha becsukják a szemüket, a forgó szédülés lassan alábbhagy.
Az ingadozó szédüléstől szenvedő páciensek úgy érzik, mintha meginogna a föld a lábuk alatt, akárcsak egy óceánjáró fedélzetén.
A liftszédülés azt az érzést fogalmazza meg, amit az érintett a liftben él meg, annak elindulásakor, avagy megállásakor.
A rendszertelen jellegű szédülési forma, amelynek kísérő tünetei nem túl karakterisztikusak: járás közben fellépő könnyű bizonytalanságérzés, általános rossz közérzet, a fejben fellépő ürességérzés, kábultság és a szem előtt hirtelen fellépő sötétség jellemzik, és többnyire az agy időskori működési zavararának, vagy szív- és vérkeringési betegségnek a velejárója.
Derítsünk fényt a kiváltó okra!
Ahhoz, hogy a szédülés elmúlhasson, ki kel derítenünk, és célzottan kezeltetnünk kel a kiváltó okokat. Okozhatja a szédülést például az agy oxigénnel és tápanyagokkal való hiányos ellátottsága is – erre szív- és érrendszeri betegség esetén van esély -, a tüdő működési zavarának fellépésekor, vagy diabétesz esetén is szédülhetünk. Az alacsony vérnyomású emberekkel már a hirtelen felálláskor is forog a világ.
A nem megfelelő mértékű folyadékfogyasztás is kiválthatja a labilis vérkeringést: igyunk tehát elegendő mennyiségű – naponta 2-2,5 liternyi – folyadékot!
Lelassult reakciók
Ha időskorban csökken az agy teljesítménye, csökken az információfeldolgozás is, és ennek következtében lelassul az egyensúlyérzék reakciója.
Tünetei: bizonytalanságérzet, elesésre való hajlam, kábultság, „ürességérzet a fejben” Ha a fül megbetegedésének következtében hirtelen megszűnik a belső fülben az egyensúlyérzet-szabályozás, akkor erőteljes forgószédülés lép fel, amelyet egyidejű hányinger is kísér.
Az első heves szédülési tünetek idővel enyhülnek, hiszen az agy képes arra, hogy az egyik belső fül működésének hiányát kiegyensúlyozza, célzott tréninggel ez támogatható is.
Amikor a csigolya a hibás
A szédülést gyakran a nyaki csigolyák kóros elváltozása is kiválthatja. Ezt kiropraktikával, tornával, masszázzsal esetleg rendezhetjük.
Aktívan a szédülés ellen
Mi magunk is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy újra szilárd talajt érezhessünk a talpunk alatt. Az önmagunkon való segíteni akarás vágya azonban nem helyettesítheti az orvos diagnózisát!
Nagyon sok szédüléses panasz kedvezően befolyásolható az egyensúlyérzék aktív edzésével. Ha a tünetek csak bizonyos testhelyzetek esetén lépnek fel, ezeknek az ismételt felvételéve edzhetjük egyensúlyérzékünket.
A gyógytorna speciális gyakorlatai különösen ingadozó és liftszédülés esetén bizonyulnak eredményesnek. Az aktív edzést gyógyszeres terápiával is kiegészíthetjük: a gingkókivonat például serkenti az agy szabályozófolyamatait. Különösen az egyensúlyérzetért felelős centrum szürkesejtjeinek munkáját támogatja.
