A SARS-CoV-2 terjedése

A SARS-CoV-2 terjedése

Cikksorozatunk második része az új koronavírusról. Az első részt itt olvashatja el, harmadik részét pedig itt olvashatja el.

Több mint egy éve velünk van és nagyban befolyásolja a mindennapi életünket az új SARS-CoV-2 vírus, ami a COVID-19 betegséget okozza. A világjárványról szóló napi híradásokba kezdünk mind egy kicsit belefásulni, ugyanakkor minél többet tudunk a vírusról, annál hatékonyabban tudunk védekezni ellene.

Ennek szellemében készítettük el cikksorozatunkat az új koronavírusról, melyben Dr. Makara Mihályt, a Szent László Kórház főorvosát kérdeztük a pandémiáról, egy kicsit másképp, mint ahogy eddig megszokhattuk a médiából.

Amikor az ember beszél, köhög, lélegzik vagy énekel, akkor különböző nagyságú nyálcseppek képződnek az ember szájában és különböző sebességgel hagyják el azt. Kilégzéskor, vagy amikor tüsszentünk, nagyobb cseppek képződnek, és ezek leesnek a földre. Tüsszentés esetén akár majdnem hat méterre is elrepülhetnek, de kilégzésnél leesnek másfél méteren belül. Ezért szükséges a másfél méteres távolságtartás. De egyéb esetekben, különösen, ha énekel vagy hangosan beszél az ember, akkor kisebb, nagyjából 10 mikrométer nagyságú aerosolok képződnek, amelyek úgy viselkednek, mint a füst, vagy a vízipipából kijövő pára. Ezek egészen apró cseppek, amelyek ott maradnak a levegőben, nem esnek le. Tehát a vírus terjedésének szempontjából különösen veszélyes a hangos beszéd és az éneklés.

El tudjuk képzelni azt, hogy ha valaki zárt térben dohányozna, zárt ajtók és ablakok mellett, akkor egy idő után már nem lehetne bent levegőt kapni. Ehhez hasonlóan a vírus is akkora koncentrációt tud elérni zárt térben, ami már fertőzést tud okozni.

De mi akadályozhatja a terjedést? Tudjuk, hogy árt a vírusnak a magas hőmérséklet. Ugye nehéz úgy hibátlanul másolni, hogy az ember remeg – magas hőmérséklet hatására a SARS-CoV-2 vírus mozog/rezeg. Ha hibázik, mivel ő egy egyszálú RNS, akkor nem tudja magát korrigálni és meghal. Az UV sugárzás, a napfény és az ionizáló sugárzás szintén másolási hibákat eredményez. És van még egy furcsa dolog, ami árt a vírusnak; a magas páratartalom. Magasabb páratartalmú helyeken ez a vírus kevésbé fertőz. Egy ideig nem értettem, hogy mi köze a párának ehhez a zsíroldékony vírushoz, de aztán rájöttem, mi köti őket össze, és ez nem más, mint a szállópor. A vírus rá tud ülni az 5-10 mikrométer átmérőjű szállóporra, és azzal együtt be tudjuk lélegezni. Ha azonban leveri az eső a szállóport, akkor sár lesz belőle, és a leesett vírusok a sárból már nem keverednek vissza a levegőbe. A melegre visszatérve, a magas hőmérsékletre való érzékenység miatt érdemes a házunkba, lakásunkba behozott tárgyakat, főleg a téli, hideg időszakban „zsilipelni”, azaz 20-60 percet állni hagyni, nem elpakolni, hogy felvegyék a lakás hőmérsékletét. Így a meleg hatására elpusztulnak a tárgyakon maradt vírusok, illetve az élő vírusok száma oly mértékben csökken, ami már nem képes fertőzést okozni.

A terjedés szempontjából a vírusmennyiség egy-egy betegben szintén nem mindegy. Alacsony vírusszámú fertőzöttek mellett sok esetben a saját családjuk sem kapta el a fertőzést. Azt tudni kell, hogy PCR teszttel ki lehet mutatni DNS darabkákat múmiákból. De ettől senki nem gondolja azt, hogy a múmia élne. Attól, hogy egy vírust ki tudunk mutatni PCR-el, attól nem biztos, hogy az a vírus él, és főleg nem biztos, hogy fertőzőképes. A PCR túlérzékeny vizsgálat. Magas vírusszám esetén azonban egy nyálcseppben vagy aeroszolban több százezer, -, szuperterjesztők esetében több millió vírus található.

A vallási szokások is sok veszélyt hordoznak magukban; amikor egy kanállal adnak a szenteltvízből sok embernek, egy szórófejes palackból fecskendeznek különböző dolgokat, pl. sós vizet a hívők torkába, vagy a szent falak vagy ajtók csókolgatása – ezek nagymértékben hozzájárultak a terjedéshez. De a politikusok viselkedése sem mindig vitte előre a dolgot. Közismert az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke, Donald Trump és számos más politikus is megfertőződött. Utána már kevésbé becsülték le a járványt.

Szuperterjesztők

Számos alkalommal láthattuk, hogy az emberek betegen jártak dolgozni. Például volt egy ember Dél-Koreában, aki betegen bejárt dolgozni egy diszpécser központba és az ott dolgozók 43%-a, tehát a munkahelyen dolgozók közel fele megbetegedett. Megnézték azt is, hogy a munkában megfertőződött emberek családtagjai megbetegedtek-e, és azt találták, hogy csupán 27%-uk kapta el a fertőzést. Felnőtteket 20%-ban, gyermekeket pedig 8%-ban fertőztek meg azok, akik a munkahelyükről vitték haza a vírust. A tünetmentes hordozók aránya a másodlagos fertőzöttek között 0,7-5% között volt. Hogy lehet az, hogy egy munkahelyen, ahol távol ülnek az emberek egymástól, a fertőzöttek aránya 43%, aztán hazamennek és a házastársaiknak, akikkel szoros kontaktusban vannak, csak 27%-át fertőzik meg? A magyarázat a vírusszám. A legtöbb embernek a légúti váladékából „csupán” 104, vagyis 10 ezer darab vírus mutatható ki milliliterenként. De van néhány ember, nagyjából az emberek 10%-a, akinek 107, azaz 10 millió vírusa van milliliterenként. 10ezerből sokkal nehezebb annyi vírust átadni, hogy valakit megfertőzzön, mint 10 millióból, amelyből egy apró csepp is elegendő. Azokat az embereket, akiknek ennyire magas a vírusszáma, szuperterjesztőknek nevezzük.

Van egy gyönyörű magyar mondás: Egy fecske nem csinál nyarat! Ugyanígy, egy vírus nem csinál betegséget! Kell egy bizonyos vírusmennyiség ahhoz, hogy valakinél betegséget tudjon okozni. Ha megnézzük azokat a felméréseket, amelyek a különböző országokban fellelhető gócpontokat vizsgálták, azt találjuk, hogy ezek – többet között – az élelmiszer feldolgozás területén, bárokban, egyetemeken, éttermekben és kaszinókban, vagy zártkörű közösségi eseményeken alakultak ki. Vagyis zárt helységekben, ahol sokszor nincs nyitva az ajtó, ablak. Ezek a helyek az igazán veszélyesek, hiszen ha beteg ember tartózkodik zárt térben, felszaporodik a vírus a levegőben, és amikor belélegezzük, akkor rengeteg vírus jut a szervezetünkbe. Nyílt téren a vírust elfújja a szél.

A diagnosztikában fontos az, hogy az ún. antigén gyorstesztek, amik nem magát a vírust, hanem a vírus egyik fehérjéjét detektálják, kimutatják a fertőzőképességet. Ha megnézzük azt, hogy alacsony és magas vírusszám mellett mikor fertőzőképes egy váladék, akkor azt találjuk, hogy akkor lehet a szövettenyészetet megfertőzni, amikor magas vírusszám van, és ekkor az antigén teszt is pozitív. Ha alacsony vírusszámot talál a PCR (ami magát a vírust detektálja), akkor az antigén teszt lehet negatív, de nem is fertőzőképes a személy.

Tünetek

Sajnos azt is megtanultuk az utóbbi időben, hogy az akut betegség mellett a krónikus covid is létezik. Hosszútávú, heteken-hónapokon át vezető tünet lehet a fáradékonyság, de nagyjából hasonló panaszok állnak fenn, mint az akut betegségben, beleértve a feledékenységet és pszichés hatásokat is. Nagyon sok embert hónapokon át kísérnek a tünetek, ugye hány esetről hallottunk, hogy például a betegek szaglása nem tér vissza. Nagyon sok olyan dolog van, ami krónikus panaszokat tud csinálni.

A COVID-19-hez kapcsolódó tünetek

A COVID-19-hez kapcsolódó tünetek az akut és az utánkövetéses fázisban
(Forrás: BBCR, link: https://bbcrconsulting.com/clinical-trials/long-term-effects-of-covid-19-infection/?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook)

Tudjuk azt is, hogy a vírus trombózist tud okozni és az oltásoknál is komolyan ki kell vizsgálni ennek veszélyét. Nagyon gyakori és vezető tünet az, hogy az alvadási paraméterekben eltéréseket mutató laboreredményeket látunk. Jellegzetesen az úgynevezett D-dimer – amely az alvadások feloldásakor keletkezik – szintje jelzi a súlyos betegséget. Van egy betegség, a trombotikus trombocitopéniás purpura. Ez először alvadást okoz, majd utána alvadási zavart eredményez. Tehát először fokozott alvadékonyság jelentkezik, majd a vérlemezke szám lecsökkenése miatt, fokozott vérzékenységet eredményez. Ezért valószínűleg a vírus tüskefehérjéje a felelős, és könnyen elképzelhető, hogy az oltásoknál is lesz még probléma ezzel a tüskefehérjével, amit az oltással is beadunk.

A láz esetén kimutatták, hogy ilyenkor rosszabb a receptorkötődése a vírusnak, tehát a láz igenis jó dolog. Az ember szervezete okkal, magának csinálja, és azt is kimutatták, hogy magas láz esetén alacsonyabb a vírusszám az emberekben, mintha csak hőemelkedésük van. Magyarországon mit csinálunk; a magas lázas embereket nem, de akinek csak hőemelkedése van, 37,8°C-ig, azt beengedjük dolgozni. Észszerűen járunk el?

Újrafertőződés

Van egy honlap, ahol gyűjtik azokat az embereket, akik bizonyítottan, vagy valószínűsítetten már másodszor estek át a betegségen, és leírják azt, hogy mennyi idővel az első után fertőződtek meg, és, hogy súlyosabb vagy enyhébb volt a betegség lefolyása, vagy, hogy halálos kimenetelű volt-e. A rossz hír az, hogy a 72 bizonyított másodlagos fertőzésből hárman haltak meg, a 38376 valószínűsített második fertőzésből pedig 38-an. Tehát igen, a második fertőzések ritkák, de nem lehet azt mondani, hogy biztonságban van az ember, ha az első fertőzésen átesett. Volt, aki a második fertőzésbe már belehalt, és olyan is, amikor súlyosabb volt a második betegség, mint az első. Tehát nem lehet 100 százalékosan bízni a szerzett immunitás univerzális voltában. Ennek alapján, az oltások hosszútávú hatékonysága még kérdéses. Ha megnézzük az oldalon, a fertőzések legnagyobb része 100 nap, azaz több mint három hónap után keletkezett, és az oltások készítése, klinikai vizsgálata során nem telt még el száz nap a törzskönyvezésig. Mostanra telik el, de most még alig közölnek adatokat.

A terjedésre vonatkozó vizsgálatok

Egy amerikai vizsgálatban megnézték, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolhatják, illetve mely tényezők nincsenek hatással arra, hogy valaki megfertőződik-e vagy sem. A vizsgálat során bizonyítottan fertőzésen átesett, illetve át nem esett embereknek tettek fel kérdéseket az életvitelükre vonatkozóan. Azt találták, hogy akinek a családjában volt fertőzött, az természetesen sokkal nagyobb valószínűséggel lett maga is fertőzött. A kültéri aktivitások, mint a parkok, strandok, kültéri események látogatása, nem befolyásolták a fertőzöttséget. Nagyban befolyásolta azonban a maszkhasználat hiánya és a beltéri eseményeken való részvétel.

Egy olasz vizsgálat szerint, amelyben azt nézték meg, hogy a gyermekek megfertőződnek-e, az óvodás- és bölcsődés korú gyermekek között nem találtak egyetlen fertőzöttet sem. Az általános iskolában vizsgált gyermekek között 0,38% fertőzöttet találtak, míg a gimnáziumban tanuló diákok között 6,46%-ot. Tehát ilyen szempontból üdvözlendő az, hogy az általános iskolák és az óvodák kinyithatnak, mert a gyermekek valamiért nem fertőződnek. Magam sem tudom, hogy miért, de „a tények makacs dolgok”, ahogy azt A tanú című filmből megtanultuk.

Volt néhány nagyon jó vizsgálat, amelyben pontosan felmérték azt, hogy hogyan terjedt a betegség emberről emberre. A járvány kezdetén Koreában megvizsgálták, hogy egy étteremben hogyan fertőződtek meg a vendégek. Volt egy étterem, ahol megfertőződött 10 ember. A vizsgálat során kiderült, hogy mindannyian három asztaltársasághoz tartoztak, és a három asztal vendégein kívül egyetlen más vendég vagy dolgozó sem kapta el a betegséget. Azt találták, hogy ezt a három asztalt egy légkondicionáló látta el levegővel, amely körbe-körbe keringette a levegőt a három asztal körül.

A vírus terjedése légkondicionáló által

A vírus terjedése légkondicionáló által keringetett levegő útján
(Forrás: Clinical Care Options)

Így az első betegtől, akiről kiderült, hogy ő már betegen ment vacsorázni, 4,5 méterre ülő vendéget is sikerült a keringetett levegő útján megfertőzni. Ugyanakkor a mellette és vele szemben ülők nem fertőződtek meg. Számomra ez a vizsgálat azt mondja, hogy nem mindenki fertőzhető meg. Hiszen több távol ülő embert megfertőzött, több közelebb ülőt pedig nem. Valószínűleg az emberek fele nem fertőzhető meg. Tehát, ha abból indulunk ki, hogy az egyetemi felmérések során 1/4.000 volt a fertőzöttek, RNS pozitív, PCR pozitív-emberek aránya, a mai becslés pedig már inkább 1/100, valamint az emberek tizede, vagyis 1/10 szuperterjesztő, és 1/2 arányban, vagyis 50%-ban természetes immunitás is van az emberekben, akkor egy személyes beszélgetés során 1/2.000 az esélye annak, hogy valaki megfertőződjön. De ha bemegy az ember egy ezres tömegbe, akkor már 50% annak az esélye, hogy megkapja a fertőzést, ha nincs helyes védekezés. Nagy kérdés, hogy helyes védekezés mellett mi a helyzet?

Számos vizsgálatot végeztek arra vonatkozóan is, hogy a különböző gyógyszerek mennyire hatékonyak. És születtek úgynevezett metaanalízisek is, amelyekben a különböző vizsgálatokat összevetették egymással. Megnézték azokat, amelyek ún. kontrollált vizsgálatok, randomizált, kontrollált tanulmányok. És azokat is, amiket csak történelmi kontrollokkal, illetve más országok adataival vetettek össze, tehát nem szabályosan, úgy, hogy az egyik beteg kapott kezelést, a másik nem. Én valójában csak a randomizált, kontrollált vizsgálatok eredményeiben tudok megbízni. Ott egy gyógyszer bizonyult hatékonynak abban, hogy kezdetben a betegség súlyosbodását meg tudja akadályozni, az pedig a remdesivir. Az összes többi gyógyszer nem bizonyult hatékonynak, vagy nem volt szignifikáns, azaz tudományos értékű a hatékonyság. Ha már a középsúlyos esetek súlyosbodnak, ott már sokkal kevésbé egyértelműek az eredmények. Ott azt találjuk, hogy egy kicsit hatékony a remdesivir, de épphogy. Ha már az intenzív osztályon alkalmazzák, a súlyos esetekben, a halálozás kivédésére hatástalan. Tehát a remdesivirt igenis korán kell adni! Én ezért mondom azt, hogy aki beteg, súlyosan induló betegsége van, ne várjon egy hetet, amíg tovább súlyosbodik és bekerül a kórházba, hanem azonnal menjen be, és kérjen kórházi felvételt minél előbb. Az, aki esendő, akinek súlyos betegsége van, illetve az látszik, hogy súlyos lehet, mindenképpen kérjen orvosi segítséget!

Az a receptor, amelyhez a vírus kapcsolódni tud, az angiotensin II receptor. Vannak gyógyszerek, nevezetesen a vérnyomáscsökkentők egy csoportja, amelyek ezt a receptrot blokkolni képesek, ezért felmerült a kérdés, hogy ezek hatásosak lehetnek-e a vírussal szemben. De úgy néz ki, hogy nem. Aki angiotensin receptor blokkolót kap, az több receptort képez és ezért még egy picit hajlamosabb is a betegség elkapására, mint azok, akik nem kaptak ilyet.

Egy másik gyógyszerhez kapcsolódó vizsgálat a hiperimmun plazma vizsgálata volt. A hiperimmun ellenanyagot monoklonális antitesteknek hívják. Megvizsgálták, hogy ezek mennyire hatnak a különböző, egyszeres és többszörös vírusvariánsokra. Azt találták, hogy vannak olyan többszörös variánsok, amelyekre egyáltalán nem hatnak ezek a monoklonális ellenanyagok. Ezek a variánsok, a P1 és P2 törzsek, elsősorban az Amazonas környékén szaporodnak. Hogy miért pont ott, az nem világos, de ott aztán millió variáns keletkezik belőlük. Mutálódik, tovább mutálódik, és még tovább mutálódik. Azt is megnézték, hogy a fertőzést követően milyen szintű ellenanyagok keletkeznek az emberben. Akik kórházba kerültek, azoknál magas szintet találtak, akik nem került kórházba, enyhe betegségük volt, azoknak az ellenanyag szintjük is alacsony volt, illetve 1-3 hónapon belül nullára csökkent. Számos emberben lezajlott a betegség, és 2-3 hónap után mégsem mutatható ki már ellenanyag, főleg az enyhe betegségeket követően.

Első részHarmadik rész

Vélemény, hozzászólás?