A figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség (ADHD) mindkét nemnél előfordul, de más-más jellegzetességekkel. Az alábbiakban azt tekintjük át, hogyan nyilvánul meg a betegség a nőknél.

Míg egy kislányról el lehet mondani, hogy cserfes vagy hogy álmodozó, mi történik, ha az ADHD-s kislányból felnőtt nő lesz? Nagy a valószínűsége, hogy rendellenességét nem diagnosztizálják elég korán.

A figyelemhiányos, hiperaktív férfiak például jellemzően több közeledési baleset résztvevői, többször távolítják el őket az iskolából, míg a nőknél gyakoribb az elhízás, az étkezési rendellenességek, az alacsony önbecsülés, a depresszió és a szorongás.

Míg a férfiaknak jellemzően inkább a munkahelyükön akadnak problémáik, a nőknél az otthon és a háztartás okoz több gondot. A nőkkel szemben megfogalmazott társadalmi elvárásoknak a hiperaktív, figyelemhiányos nők kevésbé tudnak megfelelni, mint egészséges társaik. Mindenki a nőktől várja, hogy megtervezzék és megszervezzék a család életét, és a gyereknevelés is jórészt rájuk hárul. Az ADHD-ben szenvedő nőknek ez esetenként óriási nehézségekbe ütközhet.

A rendellenesség általában a gyerekkorban kezdődik, csakhogy míg a fiúknál gyakoribb a hiperaktivitás, a lányokra inkább a figyelemösszpontosítási zavarok jellemzők, ám ezek csak jóval később derülnek ki.

A figyelemösszpontosítási zavarokkal küszködő nők is sokat tehetnek azonban a helyzet javítására. A legfontosabb, hogy a család és a barátok tudjanak az ADHD-ról, mert akkor segítőkészebbek lesznek és realistábbak az elvárásaik. Jó, ha a nők megpróbálják leegyszerűsíteni az életüket, ahol csak lehetséges, tehát kerülik a fölösleges stresszt és kötelességeket. Van, akinek csak az segít, ha hivatásos titkárt vagy szervezőt alkalmaz, ami lehet, hogy költséges, de szakemberek szerint az ADHD-betegek nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyen segítségük.