Nők millióinak életét tették egyszerűbbé a fogamzásgátló tabletták. De vajon ez a lehetőség tényleg megoldotta a biztonságos családtervezés problémakörét? A ma kapható készítmények már sokkal kevesebb mellékhatással bírnak, mint elődeik, de korántsem veszélytelenek.
Hogy megértsük, ennek ellenére miért terjedtek el világszerte csekély fenntartással, ahhoz érdemes vetnünk egy pillantást a fogamzásgátlás történetére.
A cél fontosabb volt, mint a biztonság
Az óvszer kezdetleges változatát Egyiptomban már Kr.e. 1350-ben alkalmazták, de az Ókorban használt hüvelyi kémiai fogamzásgátló (vagy annak vélt) anyagokról is találhatunk feljegyzéseket, így például elterjedt módszer volt az ecetsavas hüvelyöblítés és egyéb, sajnos sokszor mérgező vegyületek lokális alkalmazása. Méhen belüli fogamzásgátló eszközt mintegy 3000 évvel ezelőtt próbáltak először bevetni a nők a nem kívánt terhesség megelőzésére, például csirkék villa alakú mellcsontjából készítettek speciális tárgyat ezzel a céllal. Látható tehát, hogy semmi se volt drága az emberiségnek. Ahogy mondani szokták: egy nő két célért hajlandó bármire: hogy szülessen, illetve hogy ne szülessen gyermeke.
A hormonális fogamzásgátlás alapötlete 1920-ban merült fel, de 1956-ig tartott, míg meg is jelent az első kombinált készítmény Amerikában. A szerek alapvető hatásmechanizmusa lényegében nem változott. Bár a gyógyszercégek költséget nem kímélve tökéletesítik termékeiket és a készítmények biztonságossága rengeteget fejlődött, veszélytelen tablettát nem sikerült gyártani. Persze minden hatásos gyógyszernek lehetnek mellékhatásai, amelyeket a gyártó minden esetben fel is tüntet a betegtájékoztatón. Miért kell külön beszélnünk a fogamzásgátló tabletták veszélyeiről?
Csupán lehetőség – de súlyos!
Sokan nincsenek tisztában ezekkel a veszélyekkel. Ez azért is probléma, mert vannak olyan állapotok, amelyekben a szerek szedésének kockázata drámai mértékben megnő.
A hormonszedés, bár kisebb eséllyel, mint a kezdeti nagydózisú hormont tartalmazó tabletták idejében, de még mindig trombózist, szívinfarktust, stroke-ot, tüdőembóliát, vese artéria érrögösödést, vesekárosodást, valamint időszakos vagy teljes vakságot okozhat, mivel növeli a vérrögképződés veszélyét a szervezetben. Akinek a vérrögképződésre az átlagnépességnél nagyobb esélye van, például azért, mert a családjában fordult már elő ilyen betegség, egyéb kardiovaszkuláris rizikóval járó kórral él együtt vagy dohányzik, annak szervezetében a tablettaszedés megsokszorozza ezt a veszélyt.
A fogamzásgátló szerek felelősek lehetnek továbbá a vérnyomás kóros emelkedéséért, és a véralvadás normális mechanizmusa is megváltozhat hatásukra, különösen (de nem kizárólag) a 35 év feletti nőknél.
Rák-kockázat
A méhnyakrák kialakulására is nagyobb esélyük van az így védekező asszonyoknak. A méhnyak sejtjeinek kezdődő rosszindulatú folyamata vírusfertőzés okán alakul ki, és mivel a tablettát szedő nők ritkábban kérik meg partnerüket óvszer használatára, körükben gyakoribb ez a gond. A rákmegelőző állapot pedig a tablettát hosszú idő óta szedő nők körében négyszer nagyobb eséllyel válik súlyosabbá.
További rizikók
Szintén nem törvényszerű, de előfordulhat továbbá, hogy a mell érzékennyé és/vagy csomóssá válik, valamint beindulhat a tejelválasztás, vérzészavarok jelentkezhetnek. A listát kiegészíthetjük még a libidó csökkenésével, hasi panaszokkal (felfúvódás, görcsök), súlynövekedéssel, vagy épp az ellenkezőjével –csökkenéssel, émelygéssel, hányással, vízvisszatartással, hüvelygyulladással vagy –fertőzéssel, látászavarokkal, epehólyag-, illetve májbetegséggel.
Beállunk a sorba?
A fogamzásgátló tabletták esetleges mellékhatásai bárkit érinthetnek. A többségnél nem lépnek fel, de mindenkinél megvan erre a lehetőség. A rizikót növeli a dózis nagysága, de nem csak azon múlik, hogy esetünkben megtörténik-e a baj. A családtervezésre ma már léteznek biztos és biztonságos, egyéb teljesen hormonmentes módszerek is. Egyéni döntés, hogy beállunk a sorba, vagy nem kockáztatunk.
Forrás: drtomosvary.hu, HáziPatika.hu, The Lancet: Effect of oral contraceptives on risk of cervical cancer in women with human papillomavirus infection: the IARC multicentric case-control study