Vajon mennyire emelik az emlőrák kockázatát a fogamzásgátlók? Erre a kérdésre dr. Nagykálnai Tamás onkológus főorvos segítségével kerestük a választ.

– Némely hormonális fogamzásgátló készítmények kifejezett védőhatással bírnak egyes daganatfajtákkal szemben. Viszont a már kialakult daganatok növekedését serkenthetik. Hogyan vélekedik minderről az onkológus szakma?

− A fejlett országokban, köztük hazánkban is minden nyolcadik nő az élete során valamikor megbetegszik emlőrákban.

Kép forrása: marin – FreeDigitalPhotos.net

Az emlőrák kockázatát számos tényező befolyásolja, amelyek elsősorban hormonális eredetűek. A már sok-sok menstruációs cikluson átesett nőknél, pláne ha még nem szültek gyermeket, gyakoribb az emlőrák előfordulása, míg a több terhességet kiviselő nőknél jóval ritkább. Ráadásul a szoptatás is csökkenti a kockázatot.

A női hormonokat tartalmazó gyógyszerek – a fiatalkorban használt fogamzásgátlók és a klimax idején használatos hormonkészítmények – enyhén emelik az emlőrák kockázatát, bár ezt többen vitatják, ugyanis ezt a megnövekedett kockázatot egyes epidemiológiai vizsgálatok nem támasztják alá.

A gyógyszerek forgalmából kiszámolható, hogy világszerte hozzávetőlegesen 140 millió nő szed valamilyen hormonális fogamzásgátlót. Ez a világ összes fogamzóképes korú (15-49 év közötti) hölgyének 13 százalékát teszi ki, azaz körülbelül minden nyolcadik nő szed valamilyen hormonális fogamzásgátlót a nem kívánt terhesség elkerülésére.

Mégis – különböző okokból – sok nem kívánt terhesség következik be e nők körében. Európában évente 1,5 millióra tehető a gyógyszeres terhesség-megszakítások száma.

− Az elmúlt húsz-harminc évben világszerte  jó néhány (jelentős populáción végzett) vizsgálat igazolta a hormonális fogamzásgátlók tartós szedésének emlőrák-kockázatát.  Mit tudhatunk ezekről a vizsgálatokról?

− Az első hormonális fogamzásgátló tabletták az Egyesült Államokban jelentek meg 1960-ban, majd rá egy évre már Európában is. Azóta rendkívül sok tanulmány foglalkozott világszerte a hormonális fogamzásgátlás és az emlőrák témájával. Ezek közül jó néhány arra a következtetésre jutott, hogy a hormonális fogamzásgátlás valóban emeli az emlőrákos kockázatot, ám a fogamzásgátlás abbahagyása után a kockázat fokozatosan csökken: a jelenleg is szedők kockázata 1,24-szeresére, az 1-4 éve már nem szedőknél 1,16-szorosára, míg az 5-9 éve már nem szedőknél már csupán 1,07-szeresére növekszik.

Kép forrása: Areeya – FreeDigitalPhotos.net

Az egyik legújabb ilyen vizsgálat a New England Journal of Medicine-ben jelent meg 2017 decemberében. Ebben a Novo Nordisk Alapítvány által támogatott dániai felmérésben 1,8 millió 15 és 49 év közötti nő egészségügyi adatait követték átlagosan 10,9 éven keresztül. A vizsgált időszak alatt ezeknél a nőknél összesen 11 517 emlőrákos eset következett be. Ez a hormonális fogamzásgátlókat sohasem szedőkhöz képest átlagosan 1,20-szoros relatív kockázatnövekedést jelent, azaz körülbelül 20 százalékkal növekedett az emlőrák kialakulásának kockázata.

A kockázat mértéke függött az alkalmazott hormonális fogamzásgátló gyógyszer összetételétől, de leginkább a fogamzásgátlás időtartamától. A gyógyszer összetételéről függően (ösztrogén-progesztin) a kockázat 1,0-től 1,6-ig változott.   A fogamzásgátlókat rövid, egy évnél kevesebb ideig szedőknél a kockázat növekedése minimális volt (1,09), a tíz évig vagy még hosszabb ideig szedőknél viszont jóval magasabbra emelkedett az emlőrákos kockázat, ami akár az 1,38-as értéket is elérte.

A szájon át szedhető, tablettás fogamzásgátláson kívül a tisztán progesztin-tartalmú, méhbe helyezett fogamzásgátlás is emelte kissé az emlőrákos kockázatot: a relatív kockázat 1,21-nek mutatkozott. 

A kockázat mértékét természetesen befolyásolták az egyéb – a hormonális fogamzásgátlástól teljesen független – emlőrákos kockázati tényezők is, például emlőrákos felmenők a családban, az életkor, a szülések száma, a testtömeg-index, a dohányzás stb.

Újabb téma a menopauzába került nők hormonhiányos tüneteinek kezelése. A Women’s Health Initiative (WHI) 2002-es negatív véleménye óta az ösztrogén-progesztin kombinációban adott menopauzális hormonkezelés drasztikusan visszaesett az Egyesült Államokban, de másutt is. Jelentősen csökkent az emlőrák gyakorisága is, ami arra utalt, hogy a hormonpótlás és az emlőrák gyakorisága okozati összefüggésben van, de a kérdés nem ilyen egyszerű, mivel például egyes kutatók nem észlelték az emlőrákos megbetegedések csökkenését.

Kép forrása: everydayplus – FreeDigitalPhotos.net

A WHI-ben két vizsgálatról volt szó: az egyikben kombinált hormonkezelést kapott az 50 és 79 év közötti betegek egy csoportja, míg a másik csoport placebót szedett. A másik, megfigyeléses vizsgálatban 41 449 nőbeteg adatait dolgozták fel. Kimutatták, hogy a kombinált hormonpótlást kapó asszonyoknál az első két évben kevesebb emlőrák keletkezett, mint a placebo csoportban, de az 5-6 éves követés során egyre több emlőrák jelent meg. A megfigyeléses analízisben viszont a menoapuzális hormonkezelést kapóknál kétszer annyi emlőrák jelentkezett, mint a placebós csoportban, viszont ez a magas kockázat két éven belül hirtelen le is csökkent. Azaz a menopauzális hormonkezeléshez társuló megnövekedett emlőrákos kockázat a kezelés abbahagyása után azonnal lecsökken. Inkább arról lehet szó, hogy a hormonkezelés akadályozza az emlőrák felismerését.

− Rendelkezésünkre állnak-e hazai adatok?

− Az interneten is hozzáférhető hazai adat alig akad. Dr. Elek Csaba kitűnő összefoglalóját a HáziPatika.com oldalon lehet elolvasni „Hormonális fogamzásgátlók és a rák” címmel, melyben a korszerű készítmények védőhatásait emeli ki, és azt írja, hogy „arra nincs hitelt érdemlő bizonyíték, hogy daganatot okozni is képesek lennének”. Ehhez azt tenném hozzá, hogy a hormonális fogamzásgátlók a már megindult, mikroszkopikus méretű, még nem kimutatható – hormon-érzékeny – emlőrák növekedését viszont elősegíthetik.

A kombinált hormonális fogamzásgátlás tehát – sok egyéb tényezőtől is függően − enyhén növeli az emlőrák kockázatát, a méhnyakrák és a primer májdaganatok kockázatát, viszont jelentősen, körülbelül a felére csökkenti a méhtest (endometrium) és a petefészek daganatainak kockázatát.