A PCOS a női szervezet hormonális megbetegedése. Minden tízedik nőt érint és a meddőség egyik vezető oka. Neve ellenére nem csak a petefészket, hanem több szervet is érint, szerteágazó tünetek együttese.

Nem egy modern kori betegségről van szó, elsőként egy olasz orvos írta le a tüneteket 1721-ben. Neve onnan ered, hogy a petefészek kérge alatt több kisebb cisztát tartalmaz, melyek megérni akaró, de nem tudó petesejtek, tüszők. Egy komplett anyagcserezavart jelent, melynek kezelése élethosszig tart. A termékeny éveiben lévő nők (15-44) év kb. 26,7 %-át érinti. Néhány tanulmány szerint a nők több mint 70%-a nem is tudja, hogy fennáll nála ez a tünetegyüttes, mivel nem diagnosztizálják.

Az orvosok mai napig nem tudják pontosan kialakulásának okát. A tüneteket egy hormonális egyensúlyvesztés okozza, amikor a szervezet több férfi nemi hormont termel. Ennek oka pedig több mindenre vezethető vissza, mint a genetikai faktorok, inzulin rezisztencia vagy gyulladás. A PCOS általában családi halmozódást mutat, de nem egyetlen génhez köthető öröklődése. Az inzulin rezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek nem tudják felhasználni az inzulint, ezáltal nem tudják használják a glükózt energia forrásként. Ekkor a szervezet még több inzulint termel, ami a petefészket még több férfihormon termelésre ösztönzi. Elhízás vezethet inzulin rezisztenciához, ami pedig a 2-es típusú diabetes kialakulásának esélyét növeli.

A szindróma a női petefészket is érinti, ami progeszteront és ösztrogént termel illetve kisebb mennyiségben férfi hormonokat, androgéneket is. Az egyensúlyban lévő női nemi ciklusban ovuláció zajlik, vagyis az érett petesejt kiszabadul a tűszőből a petefészekben. Ezt különböző hormonok (FSH, LH) szabályozzák. Csak érett petesejt képes kiváltani az ovulációt, vagyis tüszőrepedést. PCOS- ben viszont sosem érik meg eléggé a petesejt ahhoz, hogy a tüsző megrepedjen, ezért folyadékkal telt kis tömlők (ciszták) keletkeznek belőlük, melyek ultrahanggal kimutathatóak a petefészekben.

Az ovuláció hiánya megváltoztatja a hormonális egyensúlyt, a normálisnál alacsonyabb a progeszteron és ösztrogén, és magasabb az androgének szintje.

Tünetek

A legtöbb nő az első tüneteket az első menstruáció megjelenése körül tapasztalja. Néha viszont később jelentkezik, pl. jelentős elhízás után. A tünetek nagyon sokfélék lehetnek. A diagnózis akkor állítható fel, ha az alábbiak közül legalább kettő fennáll:

Rendszertelen ciklus: pl. ha kevesebb, mint 9 menstruáció van egy év alatt, ha nagyon erős a vérzés vagy ha több mint 35 nap telik el a ciklusok között.

Androgén túlsúly: ami ún. hirzutizmust (fokozott szőrnövekedés) és aknékat (pattanásokat) eredményezhet.

Ciszták a petefészekben

Szövődmények

A PCOS leggyakoribb következménye a meddőség (PCOS- ben a nők 70-80%-ának vannak problémái a teherbeeséssel). Másik igen súlyos következménye a metabolikus szindróma, mely magába foglalja a magas vérnyomást, magas vércukor-, koleszterin – és triglicerid szintet és növeli az esélyt a kardiovaszkuláris megbetegedésekre. További szövődmények még:

Alvási apnoe (ismételt légzés szünetek alvás alatt), túlsúlyos nőkben gyakoribb. Endometrium daganat: kialakulásának esélyét növeli, ha a méhnyálkahártya csak felépül, viszont nem tud lelökődni a menstruációs ciklus alatt. Depresszió, szorongás, evési zavarok: az elhízás, pattanások és a fokozott szőrnövekedés mind hozzájárulhatnak. Abnormális méhvérzés, 2-es típúsú és terhességi diabetes, koraszülés (kétszeres kockázat), vetélés, nem alkoholos zsírmáj.

Diagnózis

A PCOS-t nem lehet egyetlen teszttel kimutatni. A diagnózis felállítása részletes anamnézis felvétellel kezdődik, kitérve a menstruációs ciklusra, testsúlyváltozásra, majd fizikális vizsgálattal folytatódik, megfigyelve a bőrtüneteket és a testszőrzetet is. Fontos a hormonszintek meghatározása vérvétel során, melyet a ciklus legalább 2 különböző napján szükséges elvégezni, ill. pajzsmirigy funkciót és prolaktin szintet is fontos meghatározni. Vércukor terheléses vizsgálatra is szükség van az inzulinrezisztencia és diabetes kizárása miatt. Elhagyhatatlan a petefészek ultrahangos vizsgálata a ciszták felderítése céljából.

Terápia

A szindróma kezelésére nincs egységes terápia, mivel a tünetek kezelésére irányul. Tehát nagyban függ attól, hogy az adott nőnél milyen tünetek vannak jelen, vannak-e esetleg komplikációk és tervez-e gyermeket vagy sem. Elsődlegesen az életmódváltás javasolt. Az alacsony kalóriatartalmú diéta testmozgással kombinálva csökkentheti a tüneteket (már akár 5%-os fogyás is), illetve növeli a gyógyszeres terápia hatásosságát és a teherbeesés esélyét. Számos kutatás bizonyította, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú diéta csökkenti a testsúlyt és az inzulin szintet. Az alacsony glikémiás- index diéta (amikor a szénhidrátot főleg zöldségekből, gyümölcsökből és teljes kiőrlésű ételekből nyerjük) jobban szabályozza a menstruációs ciklust, mint a hagyományos diéták.

Gyógyszeres terápia

Menstruáció szabályozására: ösztrogén és progeszteron tartalmú fogamzásgátló tabletta (amennyiben nem kíván teherbe esni). Csak progeszteron (nem szabályozza az androgén szintet és nem véd a nem kívánt terhességtől).

Az ovuláció elősegítésére: klomifen (anti-ösztrogén, a ciklus első felében alkalmazva), metformin (csökkenti az inzulin szintet, az inzulin rezisztenciát és segíti a súlyvesztést), gonadotropin (injekcióként alkalmazva).

Szőrnövekedés gátlására: spironolakton (akadályozza az androgén hatását a bőrön, de súlyos magzatkárosító hatása is van), szőrnövekedést gátló krémek.