A fertőző betegségek szezonalitása – szezonális betegség lesz-e a COVID-19?

A fertőző betegségek szezonalitása – szezonális betegség lesz-e a COVID-19?

Bár manapság szinte már megszámlálhatatlan mennyiségű fertőző betegségekkel találkozhatunk, az orvostudomány fejlődésének hála a legtöbb megelőzhetővé vagy könnyen kezelhető vált. Ennek ellenére természetesen nem tudunk minden megbetegedést elkerülni, léteznek azonban olyan fertőző betegségek is, amelyekre megjósolható megjelenési idejük, azaz szezonalitásuk okán többnyire előre felkészülhetünk.

Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi hónapokban leginkább az új koronavírus által okozott betegség, a COVID-19 foglalkoztatta az embereket.  A szezonális betegségek kapcsán pedig szintén joggal jut eszünkbe ez a betegség. Így egy emberként tesszük fel a kérdést: vajon visszatér-e a COVID-19, lesz-e második hullám? És vajon állandó szezonális betegségünkké válhat-e? A kérdés megválaszolása előtt nézzük meg, hogy mely – a COVID-19-hez hasonló – szezonális, fertőző betegségekkel kell leggyakrabban szembenéznünk évről évre.

Légúti megbetegedések

A leggyakrabban előforduló fertőző betegségek a felső légúti megbetegedések. A gyerekek akár 3-8, a felnőttek 2-4, az idősebb korosztály pedig kevesebb, mint egy légúti betegségen esik át évente. Ide sorolhatók például a légcső, a gége, a garat és az orrmelléküreg gyulladásos megbetegedései.

Légúti megbetegedések esetén el kell különítetünk az influenzavírus okozta és a nem influenzavírus okozta megbetegedéseket. Az influenzavírus több szezonális járványt is kiváltott már, valamint a 2009-ben megjelenő változata, a H1N1 több mint egy éven át tartó pandémiát, vagyis világjárványt okozott. Az influenza erős téli, de azért a tavaszba is átnyúló szezonalitást mutat, cseppfertőzéssel, vagy légúti váladékokkal szennyezett tárgyak útján terjed. Az 1-3 napos lappangási idő leteltével hidegrázást, lázat, izomfájdalmakat, fejfájást, torokfájást és köhögést, valamint orrnyálkahártya-gyulladást okoz. Fontos, hogy annak ellenére, hogy már átestünk rajta, kis idő elteltével újra elkaphatjuk, mivel a gyógyulás csak rövid immunitással jár. Szerencsére azonban az influenza esetén már rendelkezésre állnak hatékony védőoltások. Mivel az 5 évnél fiatalabbak, a 60 évnél idősebbek és a krónikus betegségben szenvedők különös veszélynek vannak kitéve, ezért esetükben mindenképp javasolt a védőoltás alkalmazása.

A légúti megbetegedések másik nagy csoportja a nem influenzavírus okozta megbetegedések, ide tartoznak a rhinovírusok, az adeno- és enterovírusok, a respiratory syncytial (RS) vírusok, a parainfluenza, és ide tartoznak az emberi koronavírusok is. Az ezen vírusok által okozott legtöbb betegség egymáshoz nagyon hasonló,  influenzaszerű tünetekkel jár. Okozhatnak felső légúti hurutot, lázat, fejfájást, orrváladékozást, fényérzékenységet, száraz köhögést, torokfájást, de akár tüdőgyulladáshoz is vezethetnek.

A rhinovírus a legismertebb felső légúti megbetegedés, a nátha okozója. Előfordulása az öt évnél fiatalabb gyermekeknél a leggyakoribb, ebből fakadóan azonban a gyermeket gondozó szülők körében is könnyen terjed a betegség. Az adenovírus egyes változatai például szamárköhögés szerű megbetegedést okozhatnak, vagy lázzal járó gégegyulladást idézhetnek elő csecsemőknél. Az enterovírus egyik válfaja, a Coxsackie-vírus felső légúti gyulladást okoz, míg az RS-vírusok csecsemők és kisgyermekek körében fertőznek, torokgyulladást, a hörgőcskék gyulladását valamint tüdőgyulladást okozva. A parainfluenza-vírus szintén csecsemőknél és kisgyermekeknél okoz megbetegedést, tünetei a felső légúti hurut, hörgő- és garatgyulladás is lehetnek. A koronavírusok szintén ide sorolható vírusok, náthát, valamint felső légúti hurutot okoznak, amely fokozott kiválasztással jár.

A nem influenzavírus okozta megbetegedések sajnos nehezen kerülhetőek el, még a megfelelő módszerek alkalmazása mellett is alacsony hatékonyságú a megelőzés, mivel nem csak a tünetet mutató, hanem a tünetmentes betegek is fertőzhetnek, valamint nem csak cseppfertőzéssel és fertőzött tárgyak útján, hanem akár vizes közegben (pl. uszodában) is terjed, illetve szájon keresztül is bevihető a vírus a szervezetbe. Ha már megbetegedtünk, mindenképp fontos a folyamatos fertőtlenítés és az elkülönítés. A lappangási idő hosszabb, 1-10 nap is lehet, de a gyógyulást követően szintén csak rövid idejű immunitással számolhatunk. Ez a betegségcsoport is szezonalitást mutat, leggyakrabban a hideg évszakok alatt fordul elő, és a legtöbb vírus esetén megfigyelhető egy késő téli vagy kora tavaszi csúcspont a megbetegedések számában. Egyes vírusok által okozott betegségek azonban igen eltérő időszakokban fordulnak elő a leggyakrabban, így például az enterovírus okozta megbetegedések a nyári és kora őszi, míg a koronavírusok például késő téli és tavaszi szezonalitást mutatnak.

Betegségek Szezonalitása

forrás: https://emedicine.medscape.com/article/302460-overview#a5

COVID-19

A legtöbb esetben nem tudjuk biztosan, hogy mi okozza a betegségek szezonális jellegét. Vannak elméletek, amelyek a fénymennyiség befolyását emelik ki, mások a kórokozót terjesztő élőlények életciklusára, vagy valamilyen emberi viselkedésre vezetik vissza a vírusok ciklikus megjelenését.

A COVD-19-et a tavaly év végi felbukkanását követően legtöbben az influenzához hasonló betegségnek tartották. A fenti táblázatban láthatjuk, hogy bár az influenza és a koronavírus más-más kategóriába tartozó betegségek, a szezonalitás tekintetében hasonlóságot mutatnak. A COVID-19 egy újfajta koronavírus, a SARS-CoV-2 által okozott megbetegedés, így nem lehetünk biztosak benne, hogy a szezonalitása – ha van – megegyezik a korábban ismert koronavírusokéval.

A SARS-CoV-2 nevű vírus ún. lipidburokkal rendelkezik, vagyis a vírus örökítőanyagát nem csak egy, hanem két védőburok is borítja, amelyekből a külső lipidekből épül fel. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vírus életképesebb, vagy nagyobb eséllyel fertőz, ugyanis egy amerikai kutatás során azt találták, hogy ezen vírusoknak sokkal kisebb az ellenállása a környezet viszontagságaival szemben. Sokan azt remélték, hogy a nyár és a jó idő gátat szab majd a vírus terjedésének, azonban a kutatás arra is fényt derített, hogy a kulcs nem a hőmérsékletben, hanem a páratartalomban keresendő, ugyanis a lipidburkos vírusok a páratartalom hirtelen (legalább 25 %-os) változására a legérzékenyebbek.  Valamint feltárták, hogy a lipidburokkal rendelkező vírusok évszakos viselkedésű, vagyis szezonális vírusok, amelyek főleg a téli időszakban fertőznek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy eddig négy olyan koronavírust ismerünk, amely embereknél okozott megbetegedést, s ezek közül az összes típus szezonalitást mutat.

A fent említett tulajdonságok alapján joggal feltételezhetjük, hogy a COVID-19 szezonális betegség, azonban a tudósok már márciusban is úgy gondolták, hogy a szezonalitásból fakadó lassulás nem lesz elegendő, hogy a járványt még ezen a nyáron megfékezze. Ennek megfelelően láthatjuk is, hogy – bár nálunk csökkenő tendenciát mutat – sok országban még mindig nő a fertőzöttek száma. A szezonalitás tényére tehát leghamarabb ősszel láthatunk bizonyítékot, ha a hidegebb idő kezdetével újra fellángol a vírus terjedése.

Vélemény, hozzászólás?