A harag, a megbántottság szorongást, depressziót, dühöt, paranoiát, elszigeteltséget, álmatlanságot és fizikai fájdalmat okoz. Ha azonban megbocsájtunk ez ellenünk vétőnek, visszanyerjük az irányítást életünk fölött, csökken a vérnyomás és nő az önbecsülés.

A legtöbb ember jó ötletnek tartja a megbocsájtást, egészen addig, amíg ő maga nem kerül olyan helyzetbe, hogy meg kellene valamit bocsájtania. Ennek egyik oka az, hogy többnyire nem tudjuk, hogyan is kezdhetnénk hozzá. Az alábbi öt lépés segíthet elindulni.

Legyünk tisztában azzal, mi a megbocsájtás – és mi nem az

Sokan azért nem akarnak megbocsájtani, mert a gyávaság jelének tartják, vagy mert félnek, hogy ezzel azt mondanák ki: a másik nem tett semmi rosszat. A megbocsájtás azonban egyik sem a fenti kettő közül, akár börtönbe is juttathatunk valakit, és mégis megbocsájtunk neki.

A megbocsájtás valójában nem is az elkövetőről szól, sokkal inkább a sértettet emésztő harag elengedéséről. Elismerjük, hogy valaki megbántott minket, de úgy döntünk, hogy továbblépünk. Ehhez az önbecsülést igénylő lépéshez jókora adag bátorság kell.

Gyászoljuk meg, amit elvesztettünk

Ha túl korán történik a megbocsájtás, az olyan, mintha a szőnyeg alá söpörnénk a problémát. Lehet, hogy a felszínen minden rendben van, de a gondok megmaradnak, sőt elmérgesedhetnek. Ahhoz, hogy igazán meg tudjunk bocsájtani, a maga mélységében át kell éreznünk a bánatot, amihez idő kell. Még ha az elengedés mellett döntöttünk is, időről-időre fellángolhat a rossz érzés.

Ne várjunk a bocsánatkérésre

Néha az, aki megbántott minket, nem is tud arról, hogy mi történt, netán felfogni sem képes, vagy nem érdekli. Gyógyító erejű lehet az a néhány szó, hogy „nagyon sajnálom”, de ugyanolyan hatása van annak is, ha eldöntjük, valójában nincs szükségünk arra, hogy bocsánatot kérjenek tőlünk.

Próbáljuk megérteni a vétkes indítékait

A helytelen viselkedés általában az érzelmi éretlenségből fakad, azért a másikat inkább sajnálni kell, mint elítélni. Sok bűnöző ellen követtek el gyermekkorában erőszakot vagy bántak vele rosszul. Az empátia elveszi a harag élét, és megváltoztathatja egész életünket – gyakran a másokét is.

Örüljünk annak, akivé váltunk

Ha valaki inkább arra összpontosít, mit tanult, mit profitált az esetből, már nem érzi annyira keserűnek a megbántást sem.

Az élet tanulási folyamat, és néhány lecke ugyancsak fájdalmas. Nem kerülhetjük el a sérüléseket, de dönthetünk úgy is, hogy nem hagyjuk a megbántottságot úrrá lenni az életünkön. Az elengedés és a továbblépés pozitív változásokat hoz az életünkbe.

Néhány jó tanács:

• Ha fölrémlik egy-egy fájó emlékkép, a mélylégzés vagy más stresszkezelő technika segít.
• Változtassuk meg azt, ahogy magunkra gondolunk: nem a sértett fél vagyunk, hanem az, akinek volt elég bátorsága megbocsájtani.
• Meséljük el a sérelmünket valakinek, akiben megbízunk, aztán többet ne beszéljünk róla.
• Az állandó ismételgetés életben tartja a fájdalmat, és eltávolíthat azoktól, akikre szükségünk van, és akiket szeretünk.