A modern kor pozitív hozadéka, hogy rengeteg betegség felismerhető és kiszűrhető, ha az ember – megfogadva az orvosok tanácsait – rendszeresen jár szűrővizsgálatokra. Kezdve a rendszeres laborvizsgálatoktól, az emlő- és prosztataszűrésen át, egészen az évenkénti bőrgyógyászati szűrésekig, minden vizsgálat azt a célt szolgálja, hogy időben felismerjük az elváltozásokat, tüneteket, amelyek egy-egy betegség első jelei lehetnek, s ezáltal időben kezdjük el a probléma kezelését.

Nem titok, hogy mint a legtöbb orvosi vizsgálat, a szűrővizsgálatok is járnak némi kellemetlenséggel, ami sajnos visszatartó erejű lehet sokak számára. Azonban vizsgálat és vizsgálat között is lehetnek különbségek, így egy bőrgyógyász szakorvosnál történő anyajegyszűrésre, amely viszonylag kevés kellemetlenséggel jár (pl. le kell vetkőzni), nagyobb valószínűséggel megyünk el, mint nőgyógyászati vizsgálatra, amely sokak számára olyan kellemetlen helyzetet teremt, amelyet nem hajlandóak rendszeresen vállalni. Pedig évente átlagosan 14-15 ezer nő hal meg rosszindulatú daganatok következtében hazánkban, amelyekbe a reproduktív szervekhez köthető daganatok miatti halálozások is beletartoznak.  2016-ban százezer 65 év alatti nőre 16,2 mellrák-, 5,3 méhnyakrák- és 2,2 a méh rákos elváltozása miatt bekövetkező halálozás jutott. Habár ezen halálozások jelentős része megelőzhető lenne rendszeres szűrővizsgálatok segítségével, sok nő mégsem veszi elég komolyan ezeket a vizsgálatokat. Például a méhnyakrák szűrést tekintve hazánkban a veszélyeztetett nők csupán 8-10%-a jelenik meg az évenkénti célzott lakossági szűrővizsgálatokon.

Méhnyakszűrés

Eltérő ajánlások léteznek a méhnyakszűrés rendszerességére vonatkozóan, de abban mindenki egyetért, hogy 18 éves kortól, vagy a nemi élet megkezdését követően kiemelkedően fontos a rendszeres szűrés, hiszen évente több ezer nő veszíti életét méhnyakrák következtében. Hivatalosan 3 évente javasolt méhnyakrákszűrést végeztetni, az ANTSZ ajánlása szerint, azonban a szakorvosok az évenkénti szűrés fontosságát hangsúlyozzák. Természetesen, akinél magasabb a méhnyakrák kialakulásának kockázata, gyakoribb szűrés szükséges.

A szűrés során a nőgyógyász kitapintja a hüvely falát és a has alsó részét, így felderítve az esetleges elváltozásokat. Ezt követően egy speciális eszközzel kitágítja a hüvelyt, hogy mintát vehessen a méhnyak falán található sejtekből. Mindkét vizsgálat fájdalommentes, csupán enyhe kellemetlen érzéssel jár és összesen néhány percet vesz igénybe. A levett mintát laboratóriumi elemzésre küldik, ahol megvizsgálják, hogy a sejtek között találhatóak-e rendellenes sejtek (fertőzésre vagy gyulladásra utaló), vagy olyan sejtek, amelyek rák kialakulásához vezethetnek. Ez az eljárás, amit Pap (Papanicolaou) tesztnek neveznek, már nagyon korai stádiumban képes kimutatni a rosszindulatú elváltozásokat. A Pap teszt akkor működik legmegbízhatóbban, ha a nő épp nem menstruál, a vizsgálatot megelőző 48 órában nem használt hüvelyi kenőcsöket, 24-48 órája nem történt közösülés, és az eltelt 24 órában nem végzett hüvelyöblítést vagy fürdött kádban.

A vizsgálat a méh és a hüvely vírusos, bakteriális és gombás fertőzéseinek kimutatására is alkalmas, így képes kimutatni a humán papillomavírust, vagyis a HPV-t, amely a méhnyakrák kialakulásának vezető tényezője, ugyanakkor a méhnyakszűrés során a legtöbb rendelőben nem kérik automatikusan a minta HPV szűrését is, így az egyértelműség kedvéért kérdezzük meg a vizsgálatot végző orvost erről, és/vagy kérjük külön a HPV szűrést is. A humán papillomavírus mintegy 170 típusa ismert, ez okozza többet között a vírusos szemölcsök megjelenését a bőrön, magasabb kockázatú típusai azonban daganatos elváltozásokat válthatnak ki. A rosszindulatú méhnyak hámsejtelváltozások 90%-ában a 16-os és a 18-as típusú HPV játszik szerepet. A méhnyakrákot okozó HPV szexuális úton terjed, és az óvszer sem mindig nyújt ellene megfelelő védelmet, valamint tünetmentes partnerektől is elkapható, mivel a vírus hordozói sokszor nem produkálnak tüneteket. Ezért kiemelkedően fontos a rendszeres szűrővizsgálatok elvégzése, hiszen így már azelőtt kimutatható a HPV vírus jelenléte a szervezetben, hogy elváltozásokat okozhatna a sejtekben.

Ultrahangos vizsgálat

A nőgyógyászati ultrahangos vizsgálat során a speciálisan erre a célra kialakított ultrahangos vizsgálófejet a hüvelybe helyezik. Ennek segítségével észlelhetőek a daganatos elváltozások, ciszták vagy egyéb rendellenességek a hüvelyben, a méhben, a petefészekben valamint a petevezetékekben.

Nemi úton terjedő fertőzések szűrése

A méhnyakrákszűréshez hasonló mintavétellel érdemes a nemi úton terjedő fertőzések szűrését is elvégezni, főleg azon nők körében, akik a kockázatnak jobban kitettek, vagyis azoknak, akiknek több partnerük volt, volt már ilyen betegségük, nem mindig védekeztek megfelelően, hüvelyváladékuk van, várandósak vagy nem élnek monogám kapcsolatban, így párjuk akár több személlyel is közösülhetett. A leggyakoribb nemi úton terjedő betegségek a fentebb említett HPV, a HIV, a chlamydia, a gonorrhea, a herpesz és a hepatitis B. Mindegyik betegségek súlyos problémákat okozhat, miközben több közülük képes sokáig észrevétlen maradni, mivel sokszor akár hónapokig, évekig nem produkálnak tüneteket.

Emlőszűrés

Fiatal korban az emlők önvizsgálata javasolt. Havonta egyszer az emlők és a hónaljtájék alapos áttapintása és átvizsgálása szükséges, így korán észlelhetőek a legapróbb elváltozások, csomók, foltok vagy bármilyen egyéb gyanús eltérések, amelyek daganatos megbetegedésre utalhatnak. Érdemes ezt minden hónapban egyazon napra, lehetőleg a menstruációt követő napokra időzíteni. Bár az emlőrák kockázata a kor előrehaladtával nő, már egészen fiatal korban is kialakulhat, ezért az önellenőrzés mellett javasolt 3 évente klinikai emlővizsgálaton is részt venni, ez fiatal korban elsősorban ultrahangos vizsgálatot jelent.

Az emlőrák kialakulásának kockázata az 50. életévüket betöltött nők körében a legmagasabb, így számukra a rendszeres önvizsgálaton túl javasolt az évenkénti mammográfiás vizsgálaton való részvétel, de már 40 éves kor felett is érdemes gyakrabban, legalább kétévente mammográfiára járni. A mammográfiai vizsgálatot egy speciális röntgengéppel végzik, ahol a vizsgálat során egy műanyag lappal összenyomják a melleket, hogy azok ellaposodjanak, és így jobb képet kaphassanak a mell szöveteiről – vízszintes, majd függőleges irányból is készítenek felvételt.  Az eljárás kis kellemetlenséggel, nyomásérzéssel jár, de fájdalom nem kíséri.

A mammográfia igen érzékeny módszer, így akár már évekkel azelőtt felfedezhetővé teszi az elváltozásokat, hogy azokat fizikálisan, tapintással is érzékelni lehetne. Ez az érzékenység azonban azt eredményezi, hogy a pozitív eredmények 85-90%-a valójában nem rákos elváltozást jelez, ezért pozitív eredmény esetén további speciális vizsgálatok elvégzése szükséges, amelyek megerősíthetik a rosszindulatú daganat gyanúját. Ilyenkor legtöbb esetben biopsziát végeznek, vagyis mintát vesznek a mellszövetből további elemzések elvégzéséhez. Ez történhet tűvel, vagy műtéti eljárással, amikor is egy kis bemetszést ejtenek a mellen és így vesznek mintát a gyanús szövetből. Ha pedig valaki nem szeretne mammográfiai vizsgálaton részt venni, úgy ultrahangos vizsgálat is kérhető a mellek és a hónalj szöveteinek vizsgálatára, amely a daganatokon túl ciszták szűrésére is alkalmas.

A szűrővizsgálatok jelentőségét tehát nem lehet eléggé hangsúlyozni! Kisebb kellemetlenségek, fertőzések, gyulladások esetén is fontos, hogy kimutassák és kezeljék a problémát, a további szövődmények kialakulásának megelőzése érdekében, a szűrések legnagyobb jelentősége azonban mégis a rákos megbetegedések kimutatásában és ez által kezelésében mutatkozik meg. Segítségükkel korai stádiumban felismerhetőek a rosszindulatú elváltozások, vagy akár már a betegség kialakulása előtt felfedezhetőek azok a sejtek, amelyek később rákos megbetegedéshez vezethetnek, ezáltal időben elkezdhető a betegségek kezelése. Vagyis a nőgyógyászati szűrővizsgálatok egy kis kellemetlenség elszenvedése árán akár az életünket is megmenthetik.