Gyerekkorunk hatása a felnőttkorra

Gyerekkorunk hatása a felnőttkorra

Ma már senki nem vitatja hogy a gyermekkori élményeink hatással vannak felnőttkori életünkre. Az összefüggések feltárása érdekében végzett első nagyszámú ember (17337) megkérdezésével lefolytatott vizsgálat eredményeit 20 éve publikálták.

Felitti professzor Kaliforniában a negatív gyermekkori élmények (angolul Adverse Childhood Experiences, röviden: ACE) feltárására tíz kérdést használt (5 saját élményekre vonatkozik, 5 pedig a szülőkre, Lásd 1 ábra).

1)Szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ráordibált Önre, sértegette, lealázta vagy megalázta, vagy oly módon viselkedett, hogy attól félt, hogy fizikailag bántalmazni fogja?
2)Szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ellökte, megragadta, megverte, vagy megdobta valamivel? Vagy előfordult-e, hogy annyira megverte, hogy kék-zöld foltok vagy sebek keletkeztek?
3)Előfordult-e, hogy felnőtt vagy 5 évvel idősebb személy szexuális módon ölelgette vagy érintette? Vagy megpróbálta, vagy megtette a szájával, végbélbe vagy hüvelybe történő közösülést?
4)Gyakran vagy nagyon gyakran érezte azt, hogy senki a családban nem szereti, illetve senki sem tartja különlegesnek vagy értékesnek? Vagy a családtagok nem gondoskodtak egymásról, nem voltak közel egymáshoz, illetve nem támogatták egymást?
5)Gyakran vagy nagyon gyakran érezte azt, hogy nem kap eleget enni, koszos ruhákban kell járjon, és senki sem védi meg? Vagy a szülei túl részegek vagy bedrogozottak voltak ahhoz, hogy gondoskodjanak önről vagy, hogy szükség esetén orvoshoz vigyék?
6)Szülei különváltak vagy elváltak?
7)Édesanyját vagy mostohaanyját: gyakran vagy nagyon gyakran ellökték, megragadták, megütötték, vagy megdobták valamivel? Vagy időnként, gyakran, vagy nagyon gyakran rúgták, megverték, ököllel mentek neki, vagy kemény tárggyal megütötték? Vagy előfordult-e egyáltalán, hogy perceken át verték vagy késsel vagy fegyverrel fenyegették?
8)Élt-e együtt olyannal, aki alkoholproblémákkal küzdött, alkoholista vagy kábítószer-élvező volt?
9)Volt-e a háztartásban depressziós vagy elmebeteg személy, illetve olyan, aki öngyilkosságot kísérelt meg?
10)Volt-e valaki a háztartásból, aki börtönbe került?

1. ábra: 10 ACE kérdés

 

A megkérdezetteknek csak 34%-a nem számolt be negatív gyermekkori élményekről (ACE = 0), míg 12,5 %-uk 4 vagy annál több kérdésre adott pozitív választ. A pozitív válaszok száma egyenes arányban állt az öngyilkossági kísérletek, valamint a szenvedélybetegségek, az önpusztító magatartásformák, számos lelki baj (depresszió, szorongás) és testi betegség felnőttkori gyakoriságával. A negatív gyermekkori élmények számos felnőttkori következményeiből mutat be néhányat a 2. ábra Fellitti professzor adatai alapján (lásd 2. ábra).

A negatív gyermekkori élmények (ACE-ek) és következményeik2.ábra: A negatív gyermekkori élmények (ACE-ek) és következményeik

A kisgyermek agya olyan, mint egy tiszta papírlap: bármit ráírhatunk: nincsenek “társadalmi elvárásai” vagy előítéletei. A szülők leginkább tetteikkel nevelnek. Ha a vitákat ordítozással és pofonokkal zárják le, a gyermek ezt a viselkedést tanulja meg. Ha a gyermekre nem figyelnek, vagy “lehülyézik”, akkor értéktelennek fogja tartani önmagát. Ez az alacsony önértékelés, a belső fájdalom az, ami a későbbi magatartászavarok alapját képezi. A gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatások lelki következményi is nagyon súlyosak (Lásd 3. ábra).

3.ábra: A negatív gyermekkori élmények (ACE-ek) és következményeik3.ábra: A negatív gyermekkori élmények (ACE-ek) és következményeik

A gyermekkori krónikus (hosszantartó, folyamatos) stressz nem csak viselkedészavarokat okoz, hanem jelentős idegrendszeri, illetve epigenetikai (öröklődő!) eltéréseket is. Az immunrendszer gyengül, az agy érzelmekért felelős területei kevésbé fejlődnek.

Mik a gyermekkori traumák következményei az egyes életszakaszokban?

Gyermekkor

Egy gyermeket nem csak azért nem szabad verni, mert a törvény bünteti! A fizikai bántalmazás (főleg ha közeli hozzátartozó az elkövető, akiben a gyermek megbízik) okozta lelki sérülések hatással vannak a gyermek jövőbeni személyiségére és életvitelére.

Gyermekeknél a fizikai bántalmazás jelein kívül a bántalmazott, illetve elhanyagolt gyermekekben számos tünetet találhatunk, így magatartászavarokat, pl. dühkitöréseket, agresszivitást vagy depressziót, alvászavarokat, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart (ADHD), tanulási zavarokat, romló tanulmányi eredményeket, valamint iskolai hiányzásokat.

Míg egészséges családi környezetben a gyermek teljes figyelmét a játékos tanulásra fordíthatja, a diszfunkcionális környezetben az őt fenyegető veszélyekre tanul meg figyelni és a lelki bántalmainak következményeit igyekszik “helyretenni” (általában sikertelenül).

A kutatások eredményeként egyértelműen elmondható, hogy az elhanyagolás és lelki bántalmazások következményei még súlyosabbak, mint a fizikai bántalmazásoké.

Kamaszkor

“Semmirekellő vagy, semmit nem érsz, takarítónő lesz belőled és arra is alkalmatlan leszel!” A szülők ilyen mondatai önbeteljesítő jóslattokká válhatnak. Senki sem akar utcaseprőt szülni, de van aki azzá neveli gyermekét.

 Kamaszkorban dübörögnek a hormonok, dúlnak az érzelmek, sűrűbbek lesznek a konfliktusok. A bántalmazott/elhanyagolt tinédzser esetében igen gyakori a szülői ház korai elhagyása, korai szexuális aktivitás, nemi betegség(ek), nem kívánt terhesség, korai dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószerfogyasztás, táplálkozási- és testkép zavarok (anorexia vagy bulimia és kóros elhízás). Ezek mellett megjelenhetnek a társadalmi beilleszkedési zavarok, a személyiségzavarok és az ezekkel összefüggő párkapcsolati zavarok. A nem öngyilkossági szándékkal végzett önsértés (vagdosás, hajtépés, stb), az öngyilkossági kísérletek pedig  a legsúlyosabb következmények.

Felnőttkor

A negatív gyermekkori élmények okozta lelki sebeket szinte lehetetlen teljesen beforrasztani, mély érzelmi nyomokat és hegeket hagynak hátra. Nagy részük élethosszig elkísér, és irányítja viselkedésünket, szokásainkat, önértékelésünket, kapcsolatainkat; mindezek visszahatnak testünkre.

A gyermek- és tinédzserkorban megjelent pszichés-, viselkedési- és egyéb rendellenességek stagnálnak, fokozódnak vagy akár újabbak jelenhetnek meg. Belép a képletbe a megélhetési bűnözés, a prostitúció, az erőszakos bűncselekmények elkövetése vagy elszenvedése, olykor a börtönbüntetés. Kialakulhatnak az életvitelből adódó fizikai betegségek, melyek csökkent munkaképességhez, korai rokkantsághoz vagy elhalálozáshoz vezetnek. Az eredeti Felitti kutatás szerint, akik a 10 kérdésből több mint 6-ra adtak pozitív választ, átlagosan 20 évvel korábban hunytak el, mint azok, akiknek nem volt negatív gyermekkori élményük.

Felnőttkorban fennáll a veszély, hogy a negatív gyerekkori élményeinket átadjuk a következő generációnak, gyermekeinknek.  Példa: a saját lelki fájdalmát, alacsony önbecsülését alkohollal csillapító felnőtt, aki otthon részegségében saját társával, gyermekével kiabál, őket terrorizálja, talán elcsattan egy-két pofon is. Az eredeti 10 ACE kérdésből 5 a szülőkre vonatkozik!

ACE-ek átadása4. ábra: ACE-ek átadása

Mit tehetünk?

A társadalomnak meg kellene védenie gyermekeit, sokszor a családjával szemben. Ez lehetetlen. Az egyetlen üdvözítő módszer a megelőzés. Meg kell értetni a leendő szülőkkel, a gyermeket nevelő felnőttekkel, hogy gyermekük egész életét tönkreteszik, ha nem mutatnak jó példát, ha a gyermeket bántalmazzák vagy elhanyagolják.

Meg kell értenie mindenkinek: egy embert megütni bűn. Egy férfinak egy nőt megütni nagy bűn, de a legnagyobb bűn egy gyermeket, egy védtelen kicsi embert bántalmazni, hiszen a bántalmazások lelki sebei egy életen át elkísérik. A segítségnyújtás elmulasztása is bűnnek minősül. Véleményem szerint egy gyermek fizikai és lelki igényeinek figyelmen kívül hagyása is lényegében bűncselekmény, hiszen súlyos lelki sebeket okozhat. Ha egy gyermek rendszeresen azt hallja szüleitől, hogy “most mit is hazudjak, apádnak…?, ezt ne mondjuk el anyádnak…”, akkor hogyan várhatunk tőle őszinteséget, és hogyan is lesznek majd őszinte emberi kapcsolatai? El kellene érni, hogy minden szülő megértse cselekedetinek életre szóló következményeit. Remélhetőleg csak kevés annyira elvetemült ember van, aki saját gyermekének életét készakarva tönkre akarná tenni!

A bekövetkezett károsodás felismerése alapvetően fontos a helyes terápia megválasztásához. A stressztűrő-képesség (reziliencia) fokozásával, traumaorientált kognitív pszichoterápiás eszközökkel, valamint érzelmi támogatással tehetünk a legtöbbet a folyamatok visszafordításának érdekében.

ACE-ek megelőzése5. ábra: ACE-ek megelőzése

A negatív gyermekkori élmények és az általuk kialakuló egészségkárosító magatartásformák hatásai vizsgálatának bemutatására a Mindenki Akadémiája c. műsorban volt lehetőségem. Az adás az alábbi linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=CusYLDM-ytY

Dr. Makara Mihály
Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet, Szent László Kórház

Vélemény, hozzászólás?