Az inzulinrezisztencia egy elterjedt anyagcserezavar, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin nevű hormon jelenlétére. Az izom-, zsír- és májsejtek nem megfelelően reagálnak az inzulin jelenlétére, ez az oka, hogy nem képesek felhasználni a vérben lévő glükózt sem.
A 2-es típusú cukorbetegségről valószínűleg mindenki hallott már. Azt azonban sajnos kevesen tudják, hogy van egy hosszadalmas, lappangó, a betegséget megelőző fázisa, az inzulinrezisztens állapot, amely -szerencsére-, visszafordítható.
Mi is valójában az inzulinrezisztencia?
Az inzulin normális esetben a következőképpen szabályozza a vércukorszintet: a bevitt táplálék glükózegységekre bomlik a szervezetben. A véráramban így megjelenő glükóz jelt ad a hasnyálmirigynek, hogy válassza le a sejtekbe juttatáshoz az inzulin nevű hormont. Az inzulin elengedhetetlen a vérben keringő cukor mennyiségének szabályozásában, segíti a vérben lévő glükóz felvételét a sejtekbe, illetve a májban glükózraktározást indít el (glikogén formájában). Mindeközben a vérben lévő cukor szintje csökken, ezzel leállítva a hasnyálmirigy inzulintermelését. Ugyanakkor a csökkenő inzulinszint jelzés a májnak, hogy szabadítsa fel a raktározott glükózt, hogy akár hosszabb éhezésben is legyen elérhető energiaforrás a szervezetnek.
Inzulinrezisztens állapotban a következő történik: cukor kerül a keringésbe, amit a sejtek nem képesek felvenni, a csökkent inzulinérzékelésnek köszönhetően, ezért a hasnyálmirigy még több inzulint választ el, hogy a vérből a sejtekbe juttassa a glükózt, és ezt nevezik hiperinzulinémiának. Idővel azonban a sejtek már egyáltalánnem reagálnak a túl sok, keringő inzulinra. Válaszul a hasnyálmirigy még több inzulint termel, míg végül az kimerül, és nem tud lépést tartani a vérben keringő túl sok cukor jelenlétével. A túl magas vércukorszint azonban káros a szervezetnek, ezért a cukornak a lehető leghamarabb a sejtekbe kell kerülnie. A túl sok inzulin ugyanakkor jelzést ad a májnak és izomnak, hogy tároljon több glukózt. Amikor raktáraik beteltek, a szervezet már a zsírszövetben kezd el raktározni.
Mi okozza ezt az inzulinrezisztencia állapotot?
Még ma sem tisztázott, hogy mi okozza az inzulinrezisztenciát, de az elhízás, genetika, családban előforduló 2-es típusú diabétesz, és a mozgásszegény életmód hajlamosító tényezők. Körülbelül minden harmadik amerikai embert érinti, és sajnos a gyermekek 33,3 %-ának is van inzulinrezisztenciája. Érdekesség, hogy régen az inzulinrezisztens egyének előnyben voltak a embertársaikhoz képest nagy éhínségek idején, mert szervezetük jobban raktározta az energiát. Mára az előny hátránnyá alakult, mert a könnyen megszerezhető táplálék mozgásszegény életmóddal társul.
Hogyan fordítható vissza az inzulinrezisztencia?
A cél az inzulin-szenzitivitás elérése, az az állapot, amikor a sejtek hatékonyabban veszik fel a vércukrot, amihez kevesebb inzulinra van szükségük. A mozgás (az izomsejtek érzékenyebbek az inzulinra mozgás után!), elegendő alvás, fogyás és kevesebb stressz kulcsszerepet játszanak ebben. A legfontosabb cél az ideális testsúly elérése. Elengedhetetlen a hozzáadott cukortól mentes, egyénre szabott, megfelelő mennyiségű és minőségű napi szénhidrátbevitel, napi többszöri, kisadagú étkezés formájában. Ennek összeállításához célszerű dietetikus szakember segítségét kérni. Az alacsony szénhidráttartalmú étrend, a ketogén diéta nem jelent életmódváltást, hosszú távú hatásuk nem bizonyított az inzulinrezisztencia kezelésében. Kutatások bizonyították, hogy az életmódváltás 58%-al csökkenti a prediabétesz diabéteszbe való alakulását.
Az inzulinrezisztencia néhány jellemző tünete:
Az állapot első szakaszában nem mutatkoznak tünetek. A tünetek akkor jelentkeznek, amikor a vércukorszint túl magas. A leggyakoribb tünetek a kiugró magas vércukorszint, megnövekedett csípőkerület, emelkedett éhgyomri vércukorszint, emelkedett éhgyomri triglicerid szint, alacsony HDL és magas LDL koleszterinszint, illetve bőrelváltozások, mint a hónalj és tarkó területén lévő barna vagy sötét, bársonyos foltok (acanthosis nigricans). Fontos megjegyezni, hogy nemcsak elhízott vagy túlsúlyos emberek lehetnek inzulinrezisztensek!
Rizikófaktorok inzulinrezisztencia kialakulásához
- Elhízás (különösen hasi típusú)
- szénhidrátdús étrend
- terhességi diabétesz
- zsírmáj
- dohányzás
- PCOS
- 45 év fölötti életkor
- alvási apnoe
- gyógyszerek (szteroidok)
- hormonális változások (terhesség, meddőségi kezelések, fogamzásgátló tabletta).
Diagnózis és következmények inzulinrezisztenciában
Nem létezik egyetlen teszt, ami kimutatná az inzulinrezisztenciát, de fizikális vizsgálat, többször végzett vérvételekkel segíthet a diagnózisban. Ilyen teszt pl. az éhomi plazma glükózteszt, orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT), vagy a Haemoglobin A1c teszt, amely az elmúlt 2-3 hónap átlagos vércukorszintjét mutatja, és a prediabétesz diagnosztizálására is használják. Az OGTT megfigyelések szerint minden második embernél nem mutat normális vércukor- és/vagy inzulingörbét, de a vércukorszint még nem jut el a kórosan magas tartományba. Amikor a hasnyálmirigy már nem tud lépést tartani az emelkedett vércukorszinttel, az inzulinrezisztencia prediabéteszbe fordul. Amikor pedig nem sikerül a prediabéteszt visszafordítani, kialakul a 2-es típusú cukorbetegség.
A szénhidrát-anyagcserezavar, prediabétesz kialakulása esetén a szív- és érrendszeri betegségek kockázata megnő, már 5,6 mmol/l éhgyomri vércukorszint felett észlelték a kutatások a kockázat növekedését. A szív- és érrendszeri betegségek pedig manapság vezető szerepet játszanak a halálozásban.
Az inzulinrezisztencia önmagában nem betegség, hanem állapot, amely elvezethet akár krónikus betegségek kialakulásához. De a jó hír az, hogy visszafordítható, a súlyos, visszafordíthatatlan következményei pedig megelőzhetőek lassú, de tartós életmódbeli változtatásokkal.
